KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

A kedvenceim között biztosan találsz számodra kedves zenét is.



„Több dolgok vannak földön és égen, Horátio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.”

William Shakespeare Hamlet



2018. március 8., csütörtök

Rendhagyó gondolataim a nőnapon



Családom férfitagjai mind köszöntöttek, mint mindig, ma is, a nőnapon. Nem vagyok harcos feminista, és férfigyűlölő sem. Nem is szeretnék azzá lenni, férjem van, fiam és három fiú unokám. Csak egy egyszerű nagymama vagyok, aki a saját tapasztalataira épít, miközben a világ történéseit figyeli kíváncsi, de inkább aggódó tekintettel, és néha dühösen. Ha körülnézek a környezetemben, örömmel konstatálom, hogy kishazánkban, de nyugodt lélekkel mondhatom, egész Európában, a férfiak a nőre, nem, mint háztartási robotgépre tekintenek. Elfogadják, hogy a nő velük egyenrangú ember, nem fehércseléd, a szó pejoratív értelmében. A házastársak egymás véleményét kikérik, e szerint cselekszenek, a munkát megosztják, így mindketten kiegyensúlyozottabb, pihentebb, jobb kedvű társat kapnak, ez pozitívan hat az egész családra.
Be kell azért vallani, hogy még hazánkban is sok a tennivaló a női jogokért. A törvényeink már biztosítják azokat, egész Európában, de a gyakorlat még nem követi maradéktalanul azt. Nálunk sem valósult meg teljes egészében az egyenlő munkáért egyenlő bér elve. A törvényhozásban bizony alig látni nőt. Vallom, hogy a világunk jobb és élhetőbb lenne, ha legalább felerészben a nők irányítanák azt.  Ha a történelmünkre visszatekintünk, az bizony nem más, mint a háborúk története.
Magamról nem mondhatom el, hogy hátrányt szenvedtem el a női mivoltom miatt, de a környezetemben, a világban sok millió nő lesz nemi erőszak, családon belüli bántalmazás, munkahelyi diszkrimináció áldozata, és hányan élnek le egy egész életet házicselédként. A világban hány nő lesz még ma is a női körülmetélés elszenvedője, és hány nőt köveznek halálra, számunkra érthetetlen okokból. Indiában a leánygyermekek értéke azonos a felesleges macskakölyökével, az ENSZ jelentése szerint évi kétszázezer leánycsecsemőt ölnek meg, olykor a saját szülei.
Ásne Seierstad norvég újságírónő, aki 2001 után három hónapot töltött Kabulban, könyvében a Kabuli könyvárus-ban hitelesen mutatja be az afgán nők sanyarú életét, a kiszolgáltatottságukat. A férjeik, apáik, uruk és parancsolójuk, az életük felett is rendelkeznek. Az ország, ahol a férfiak a tejhatalmú urak, bizony a nép, törzsi háborúkban és nyomorban él. Malalai Joya 1978-ban született fiatal afgán nőt tartják Afganisztán legbátrabb asszonyának, mert folytonos menekülésben van. Nem tesz mást, csak harcol a nők jogaiért. Híres mondása, mely a pályájával kapcsolatos: "Engem egyszer meg fognak ölni, de a hangomat nem lehet elnémítani, mivel az én hangom minden afgán nő hangja is. Le tudják tépni a virágot, de a tavaszt akkor sem tudják megállítani. "
Virgina Wolf múlt századi angol írónő, feminista, írta a Három adomány című esszéjében, melyben bírálta a nők elnyomását, hogy a háborúk is mind a férfiak által irányított, hatalomvágy által fűtött rendszerrel okolhatók.
Azt mondják, azért van külön nőnap, mert a többi 364 nap úgyis a férfiaké. Ez ugyan vicc, de hiszem, hogy egykoron, valamikor, elérjük a teljes női emancipációt. Remélem az unokáim idejében. Hogy az egész világon? Azért ennyire optimista nem vagyok!

4 megjegyzés:

  1. Kedves Ibolya.

    Minden szavad igaz, bár talán túl tapintatos is.
    Amíg egy férfi nem eszmél rá, hogy agyi elégtelenségét, nem lehet fizikai erővel kompenzálni, és nem döbben rá, hogy az ember azért nem szemét, mert önmaga miatt nem engedheti meg magának,addig csak egy emberre emlékeztető sejthalmaz. Nem véletlen a mondás: "Aki 40 éves koráig nem utálta meg az embereket, az sosem szerette őket.

    VálaszTörlés
  2. Azért a helyzet nem ennyire sötét kedves Gyuri, mert a világ országainak felében jó a nők helyzete. Köszönöm, hogy férfi létedre időt szakítottál erre az írásra.

    VálaszTörlés
  3. Egyetértek. Az én esetemben minden jelentõs teher rajtam volt, viszont cserébe nem, vagy alig kaptam valamit.

    VálaszTörlés
  4. Ha jól belegondolok kedves Diulent, a fontos terheket nálunk is én viseltem, a korombeli nők többségénél ugyan így volt, a mai fiatalságnál látok jelentős változást már. Köszönöm a megtisztelő figyelmedet.

    VálaszTörlés

Kedvenceim

Blogarchívum