Adventi csend 2017

Adventi csend van, csak a sercenő gyufa hangja töri meg, gyújtom az utolsó gyertyát. A kicsi láng ingadozva indul, majd hirtelen összeszedi magát, lángja fehéren felegyenesedve igazodik a többiekéhez. Szorgos hét jön, ezer tennivalóval, készülődéssel. A mai világ adventjei nem csendesek, mint ahogy a mai élet is zajos, nyüzsgéssel, vásárlással, szenvedésekkel, örömökkel teli. Látom még a hajdani adventeket, hallom a friss hó csikorgását a talpam alatt, csend van, és sötét. Alig várom, hogy a templom kapuhoz érjek, fázom, és tudom, hogy ott sem vár meleg, csak fény, csillogás, a hely szelleme bűvöli gyermek lelkemet.

A ma embere, jómagam is naprakészek vagyunk a világ dolgaiból. Újság, tv, hírek, internet, mind harsogja fülünkbe a nap információit, hozzászokunk. Naprakészekké válunk, és a csend, ha hirtelen ránk törne, félelemmel töltene el, hiányérzettel, a zajhoz szoktunk. A zaj, a sok inger, ezer élmény, a fények is, gyermekeinket örökmozgóvá, izgatottá, hangossá teszik. Csend kellene, nyugalom, legalább adventkor. Magam előtt látok egy régi képet, behúzott sötétítő résein át a reggeli nap fénye ébresztett, békés csend ült a házon, a testvéreim még aludtak, kint az utcán a vakító friss havat nem gyúrta még össze senki, és nem söpörték még el, a konyha felől húsleves illata osont be az ajtó résein át. A szoba hideg volt, látszott a lehelet, a dunyha alatti meleg fogva tartott. A csendben csak a gondolat kapott szárnyra, az ünnepváró, izgatott gyermeki lelkemet összerendezte ez a reggeli béke.

Az idei advent kezdetén Ferenc pápa így szólt híveihez: „Engedjük meg Istennek, hogy betörjön életünkbe „. Nem találtam értelmét ennek a mondatnak, mert akikhez szólt, azok, már régen befogadták Istent, azok, akiknek szükségük lenne rá, az istentelenek, nem hallják meg szavát. A világ tele van istentelen, szörnyű tettekkel, vallás és nem vallási háborúkkal, népirtással, ország pusztítással, A vakhit, a hatalomvágy, pusztuló világunk erkölcs romboló hatása egyre jobban felszítja a gyűlölet lángjait, és a csend, az adventi csend csak áhított emlékünk marad.
Teremtő adj végre békét a földön, mindnyájunknak!