Kardos M. Zsöte
minden lényegtelent.
Az szerettem volna lenni,
aki nélkül elképzelhetetlen
a napok emelkedőjén járni,
akinek köténye
letöröl minden fáradtságot,
megoszthatók vele
a vágyak és az árnyak.
Bármilyen hosszú az idő,
mindig rövidebb a kelleténél.
Legalább egyetlen szó és ölelés,
biztosan hiányzik addig,
amíg az elmúlás össze nem
varrja, a gyógyíthatatlan sebet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése