Mezítláb a forró homokon

Régi történetek a gyermekkoromból

A tanya

Az ötvenes évek úgy jönnek az emlékezetembe, mint a fekete fehér fényképek, szegényes régi életképek  villannak fel, de a mi gyermekkorunk mindennek ellenére színes és mozgalmas volt és nem utolsósorban szabad. A mai világ életformája már nem tudja megadni azt a szabadságot a gyerekeknek, amit mi éltünk át, bizony sok veszéllyel, és nem kevés tapasztalással. Magabiztosakká, talpraesettekké tett mindez bennünket. Akkortájt, még nem volt tv, csak rádió, amit én addig gyötörtem, csavargattam, míg rá nem találtam egy nekem való zenére, vagy rádiójátékra. A mesekönyv vagy más olvasnivaló nagy kincs volt számomra, nehezen fértem hozzá. Így hát játszótársainkkal sok időt töltöttünk a szabadban beszélgetéssel, játékkal, néha gyümölcs tolvajlással. Nem voltunk mintagyerekek.

A nyaraink az Alföldön, Nagyapáméknál, egy csengelei tanyán teltek el, munkával és játékkal. Igaz, a munka inkább csak nekem jutott, mert én voltam a legidősebb és a legerősebb is. Az öcsém és a húgom vékony törékeny alkatúak voltak, nem bírták még a mezei munkát. A tanya nagy volt, három épületből állt, amelyek egy udvart vettek körül, középen egy gémeskúttal és két sor eperfával. A nagy kapubejárattal szemben volt a lakóház, amely mögött a gyümölcsös és a szőlőskert terpeszkedett, nem kis örömünkre, majd egy holdon.

A ház baloldalán egy hosszú épület állt, itt volt a lóistálló két lóval, ezt követte a tehénistálló egy tehénnel, Boriskával, majd a nyári konyha, ami egyben a mosókonyhául és a hűvösebb időben, fürdőszobaként is szolgált. Az épület végében, a nagykapunál, a kovácsműhely volt, a nagybátyánk birodalma,, ő volt a környék kovácsa. Ez a hely adott számunkra sok változatosságot és érdekességeket. Itt patkolták a lovakat, és ide jöttek kocsit javíttatni, beszélgetni, a környék tanyáiról. Amíg vártak kitárgyalták a világ, és szűkebb hazánk dolgait, a tszcsés eseményeket, ki, mit vitt be a közösbe, mit tartottak meg maguknak. Hogy megy a soruk, milyen a termés, mit hol lehet megvenni, kinek milyen a bora és kinél lesz keresztelő, kinél esküvő. Komoly férfias témák voltak ezek, mi meg, kíváncsian hallgatóztunk. Az épület mögött a szérűskert terült el bekerítve, hatalmas széna és szalmaboglyákkal, egyébként az egész tanya és minden, például a konyhakert, gyümölcsöskert  külön léckerítést kapott.

A lakóépület jobb oldalán lévő épületben volt a kocsiszín és a mezőgazdasági szerszámok fedett helye, mögöttük a disznóólak. Itt állt az a négyüléses homokfutó is, amin Nagyapánk hajnalonként behozott minket az állomásról. Ez a hely a kedvenceink közé tartozott. Az épület előtt volt egy nagy góré, tele kukoricával, alatta voltak a tyúkólak, de itt laktak a libák, kacsák és a gyöngyösök is. Bár a gyöngyösök inkább az eperfákra repültek fel este aludni. A góré után egy hatalmas legelő zöldellt, egészen a hátsó kapuig, ami a szántóföldekre nyílt, a jobb oldalt egy szikes kis tó zárta le zsombékkal. Ez a kis tó szintén a kedvenc játszóterünké vált. Ide jártunk szitakötőt fogni, békázni, és dagonyázni, mint a disznók, mert olyan szikes, és iszapos volt, hogy fürödni, és lubickolni, bármennyire vágytunk rá a nagy melegben, nem lehetett.

A ház bal oldalán volt a földbe ásott borospince, aminek a domború tetején sokat játszottunk.

Az egész tanya egy út kanyarulatában helyezkedett el a kövesút mellett, amin Kistelekre a legközelebbi városkába lehetett eljutni. Mellettünk állt egy omladozó tanyasi iskola, de már nem működött, csak az öreg tanító lakott benne. Az út másik oldalán volt egy tölgyes erdő ahova nyárvégén a disznókat kihajtottuk makkoltatni. A disznókkal sok dolgom adódott, mert  mindennap, ha érett az eper a fákon, ki kellett engednem őket és egy hosszú póznával ütöttem az eperfa ágait, ők meg a keményre taposott homokon szuszogva habzsolták az édes gyümölcsöt. A behajtásuk nagy ügyességet és gyorsaságot kívánt meg tőlünk, nálunk ebben nem volt hiány. Szerintem, Nagyanyánk csak velünk epreztette meg őket, mert el nem tudtam képzelni, hogy bírt volna futni a disznók után a fájós lábaival.

 A nyarak forróak voltak, mi pedig egy klott gatyában rohangáltunk egész nap, este a gémeskút melletti hordóban sikáltak le bennünket., amit minden reggel telehúztunk és estére jól megmelegedett benne a víz.. 

Ez a tanya úgy belevésődött az emlékezetembe, hogy ötven év múltával is tisztán látom magam előtt minden szegletét. Az itteni nyarainkról írok, unokáimnak és kicsi Petrának, akinek nagyapja, az én öcsém már nem tudja az itt történteket elmesélni, de én még igen.