KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

A kedvenceim között biztosan találsz számodra kedves zenét is.



„Több dolgok vannak földön és égen, Horátio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.”

William Shakespeare Hamlet



2012. március 6., kedd

Szaladó idő, az ellenség...


Sok mindennel álltam én hadban az életem során, de az ellenfeleimet sorra magam mögött hagytam, de egy ellenség folyton a sarkamban maradt. Azt gondoltam, ha végre elérem a jól megérdemelt pihenést, harminckilenc, ledolgozott munkásév után, végre legyőzhetem, és oly időtlen leszek, mint kora gyermekkoromban. Tévedtem, rá kellett jönnöm, hogy Ő az én örök ellenségem, kísérni fog, amíg élek, a harcom vele soha nem szűnő. Az ádáz ellenség, nem más, mint az IDŐ.

Igen az idő, az elmulasztott, a mindig kevés, a könyörtelen, az egyre rohanóbb, a távolságot tartó, az-az átkozott idő, mely mindennek elejét és véget adó, az örökké haladó. Az idő, a napot napra rakó, tavaszt nyárba, nyarat őszbe forgató, rideg telet hozó, éveket számolgató. Az én örök ellenségem az áldott és átkos idő.

A harcot, tudom jól, megnyeri. Egyszer, otthagy valahol lelketlen, megy tovább rezzenéstelenül, a győztesek elégedettségével, morzsolja tovább a perceket, de a mi harcunk végét egy fejfa jelzi, melyen a két évszám mutatja a harc idejét.

3 megjegyzés:

  1. Hát kérem szépen... az Idő elég kemény sztorikat hord a tarsolyában.

    VálaszTörlés
  2. Tetszik ez a gondolatmenet, bár én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sikerül kifejetetten jó viszonyt ápolnom az idővel. Van egy érzésem, hogy a Te is inkább csak megszokásból nevezed ellenségednek!

    VálaszTörlés
  3. Hát Kedves Sándor nem megszokásból, én valóban örökké harcban állok vele, mert ilyen a természetem. Nem akarom figyelembe venni a koromat, és ez a baj, vagy talán nem is az, mert ha időtlen leszek, az már nem én leszek.

    VálaszTörlés

Kedvenceim

Blogarchívum